Kell a bácsi vagy sem…

2009 szeptember 7. | Szerző: Ízike |

Régebbi énemről, szokásaimról lehetett olvasni az előzőekben. Most gondolkozó állásponton vagyok, bár úgy tartom, hogy nem szabad gondolkozni, csak sodródni az eseményekkel.

Van egy fiú, akivel hallomásból régóta, személyesen pár hete ismerjük egymást. Már a megismerkedésünk sem volt semmi. Mentünk egymás irányába egy kocsmában, amikor egymásra néztünk és egyszerre mondtuk ki egymás nevét… Puszi, puszi… Az első benyomás határozottan nagyon jó volt, és igen, szerintem nagyon helyes, sőt! Most mondjam azt, hogy már akkor levett a lábamról?

Pár hét elteltével előző héten csütörtökön Póker estet tartottunk a barátnőmnél, és végre jött ő is. Mondjuk hozzáteszem, hogy azért örültem neki, mert végre pókerezhettem vele. Ő kicsit hamarabb kiesett, így lefeküdt a “kispadra” aludni, és természetesen minden lehetőséget kihasználtunk, amit egy alvó haverral ki lehet. Szép képek készültek :D, most csak ezeket nézegetem :).

Szombatra ismét be volt tervezve a Póker est, csak most átmentünk a pálinkák városába. Indítottunk egy motoros találkozóval és street fighter show-val. A bemutató végén összefutottam Vele, és mutattam neki a zsír új Ászpókeres felsőmet. Nah persze hozzátette, hogy azt nem is látta, h mi van a felsőmön, valahova máshova koncentrált… Kis ééédes…

Este a póker után az ilyenkor szokásos kocsmánkban landoltunk, ahol ott volt ő is. Úúúú, azok a szemek, az a tekintet… Már megint levett a lábamról, de nekem is sikerült őt, hogy mivel, titok…. A barátnőm mondta, hogy van egy komoly tetoválás a vállán. Megkértem, hogy mutassa meg nevezett tetoválást, persze ő mindenki előtt nem vetkőzik, menjünk be a raktárba… Na jó… Jött a pultos fiú, piszkálni kezdett minket, hogy nem is azért mentünk be a raktárba… 😀 Megnéztem a tetóját, nagyon tetszett, bár én sosem varratnám össze magamat, elv + gyávaság kérdése. Miután kiszórakoztuk magunkat, indultunk hazafele, és nem akartam puszit adni neki (dehogyisnem :D) és utánam kiáltott, hogy ami jár, az jár… Majdnem csókolóztunk, de Ízike ügyesen továbbállt.

Ezeken az estéken mindig az egyik barátunknál alszunk a barátnőmmel, ez szombat este is így lett volna, ha aznap este nem veszek össze ezzel a sráccal. Miután mindenki elaludt, kb reggel 5kor, elvettem a srác telefonját, és kinéztem belőle (nevezzük bácsinak), szóval a bácsi számát. Felhívtam, elmondtam mi a baj, és hogy nem akarok ott aludni, mehetek-e hozzá. Ő persze igent mondott, így hát felhívtam egy taxist, és elvitettem magamat hozzá. Kis-gatyóban jött ajtót nyitni, ez idő alatt sikerült összespanolnom az ebével :D. Bementünk hozzá, megmutatta, hogy melyik szobában fogok aludni, merre van a fürdő, és mondta, hogy halkan, mert a kislánya is ott van. Gyors befejeztem az elmaradt fogmosásomat, belebújtam a pizsimbe, és bevonultam a szobába. Már láttam, hogy ennek brutális vége lesz, ott feküdt az ágyamban… Megkérdeztem Tőle, hogy a szobát veled együtt kapom? Vigyorgott, kis édes… Befeküdtem mellé, elmeséltem, hogy mi történt, majd oldalra fordultam, és mielőtt el is aludhattam volna, azon kaptam magam, hogy kiskifli vagyok. Bevallottam neki, hogy imádom a felkarját (persze ilyet még senki sem mondott neki)… Simogatás közben annyit mondott, hogy imádja az illatomat, és pár perc múlva megnyugodtam, hogy baj nem lesz, mert horkol :D. Igen ám, de kb. 5 perc alvás után arra ébredtem, hogy folytatja tovább, csókolgatta a nyakamat, a hátamat. Mivel már totál kész voltam, mondtam neki, hogy forduljon meg és aludjunk. Fordultam vele együtt, és elgondolkoztam rajta, hogy ha nem moccanok, nem lesz semmi. Ehhez képest bennem volt a kisördög, így belefogtunk a belefogni valóba. 😀 A részleteket nem fogom kikotyogni, mindenki olyannak képzeli, amilyen a legjobb volt az életében… Vagy legalább a második legjobb…

Kb. dél környékén fejeztük be, majd megfürcsiztünk, és indulófélben voltam. Mondta, hogy nagyon szívesen hazahozna, de ivott és nem aludt, de valahogy megoldjuk. Erre mondtam azt, hogy van a világon busz, ami képes hazavinni. Nem nagyon nyugodott bele, hogy busszal akarok hazamenni, lényeg a vége leléptem.

Azóta beszélünk, sms-ezünk, de felmentem az iwiw-re és megdöbbentem… A bácsi 38 éves lesz, én 23 vagyok… Nah, emiatt gondolkozok ezen a kérdésen. Jó, tudom, nem az évek számítanak, sőt ha jobban belegondolok nem is lenne olyan rossz, mert a mai fiatalok kiakasztanak. (Mondom ezt én…)

Egyelőre annyit árultam el a közvetlen közelemben lévőknek, hogy volt ez az egész. De amikor már munka közben is folyamatosan kattog az agyam, gondolkozok, vigyorgok, mint vadalma, úgy hogy senki sem érti… Ébredezik az ördög, a küzdelemre éhes nő…

Folytatása következik!