Ismét vérszemet kapok?

2009 szeptember 6. | Szerző: Ízike |

 Kezdjük
azzal, hogy hogy is nézek ki. Ez jelen témában fontos lehet, legalább
is fontosnak tartom megemlíteni. 180 cm magas lány vagyok, hozzá kb. 90
kilóval, fekete tépett hajam van, aránylag szép arc. Magamnak
tökéletes, mások nem érdekelnek. Itt szögezném le, hogy gyűlölöm Sóbert
Nórit, mert olyan embereken gazdagodott meg, akik kövérek. Én nem
tartom magamat daginak, sokkal inkább erotikusan duzzadtak 🙂 És ez meg
is látszik rajtam, persze ehhez még párosul egy népszerű szangvinikus
személyiségtípus, és egy vízöntő horoszkóp. Összességében zsivány
kisugárzással rendelkezem, nem követek trendet, saját magamat adom. És ha kell valami, megszerzem magamnak. Ez így van a pasik területén is.

Most
nem kezdem el sorolni a neveket, de 23 éves létemre elég sok pasim volt
már, már szám szerint sem tudom. Ez nem büszkeség, ez taktika, és
nagyon jó oktatófilmeket láttam, amelyekből némi gyávaság miatt,
ötleteket voltam kénytelen lenyúlni.
Az utolsó pasim Robi volt, és a kellemetlen beszélgetést, miszerint
nekem sok minden nem jó és nem tudom folytatni ezt a kapcsolatot, a
Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című film egyik lenyúlt
taktikájával kerültem el. Egyik este itthon voltunk, és levágtam magam
a földre, és elkezdtem hisztizni. Hál Istennek azóta sem láttam a
srácot 😀
Keresem
azt az embert, aki mellett valamennyi ideig boldog lehetek. De ezt csak
úgy tudom elérni, ha sok emberrel ismerkedem, ebből adódik, hogy sok
pasim volt már. Én nem csak beszélek róla, teszek is érte.

Hasi, Zsolti, Janika:

Aztán volt rá
precedens, hogy megláttam egy pasit, és szerelmes lettem, persze ez a
szerelem egyoldalú volt. De! Csak az elején. 4-5 hónapig láttuk egymást
itt-ott kávézókban, köszöntünk egymásnak folyamatosan, és az első
beszélgetésünk alkalmával kiderült, hogy a fiú nem magyar, így a közös
közvetítő nyelvünk az angol volt.
Az első csók helye? Naná hogy emlékszem rá, minden nap kétszer megyek
el azon a helyen. Ezen az estén elmentünk egy békéscsabai diszkóba, és
otthon végeztük nálam. ÖÖÖ, nem legóztunk… De utána nem foglalkozott
velem, nem vette fel a telefont, nem írt vissza, nem jelentkezett. Egy
hét múlva összefutottunk egy biliárd teremben, és megint nálam
kötöttünk ki. Iszonyatosan szerelmes voltam, és vérszemet kaptam. Nekem
kellett ez a pasi, jobban, mint bármi más ezen a világon.
Nagyon sokat szenvedtem, és egy napon küldtem neki egy sms-t, hogy
döntse el mit akar, itt vagyok, megvárom. Kettő perc múlva megjelent a
kávézóban szétázva, leült mellém és elkezdett cirógatni, elmentünk
hozzám és megnéztük a Jégkorszakot, ami a későbbiekben végigkísérte a
kapcsolatunkat. Nagyon boldoggá tett, mert szerelmes lett belém,
imádott, elhalmozott sok mindennel… Igen ám, de itt nekem vége lett a
küzdelemnek, már nem kellett érte harcolnom. Meg voltam győződve róla,
hogy sosem tudnám megcsalni.
Csak amikor mindent kapok (amikre egyébként nincs szükségem), és semmit
abból, amire lenne, akkor borul a rendszer. Kaptam nyakláncokat (amiket
azóta se vettem fel, azt se tudom, hogy hol vannak), de odafigyelést
már nem. 
A
taxisunkkal mentem hazafele, amikor egy témával kapcsolatosan a taxis
azt mondta, hogy ő abban a szituációban megvédett volna. Hazavitt,
lefeküdtem aludni, és vele álmodtam úgy, hogy a párom ott feküdt
mellettem. Felkeltem, és küldtem egy sms-t ennek a férfinak, és egy hét
múlva már a szeretőm volt. Ha Hasi éjszakás volt, minden este Zsoltinál
aludtam, ha nappalos, akkor otthon. Az egyik megadta a fizikális
mámort, a másik a lelkit.
Teltek-múltak
a hónapok, a barátnőim teljesen kiakadtak, amikor megtudták, hogy Hasin
és Zsoltin kívül van még egy harmadik pasi is az életemben, Janika.
Vele nem sokkal karácsony előtt találkoztunk, és nagyon egymásra
gerjedtünk. Körülbelül 4 hónapig voltak párhuzamosan a fiúk. Csak aztán
Zsolti elszakított Hasitól, 2006. január elsején. Zsolti nagyon meg
akarta szerezni a lelkemet, de egyedül már kevés volt, így gusztustalan
módon február 14-én szakítottam vele is. Maradt Janika, vele tavaly
karácsonyig ápoltuk dugós-pajtis kapcsolatunkat, azóta nem érdekel, nem
kelt bennem szenvedélyt, mint régen…
Lelkileg magányos
időszak következett, mert besokaltam a három fiútól, és a szerelem,
amit éreztem Hasi iránt, megtépázta a lelki világomat, nem is kicsit.

Milyen vagyok most? Hogy állok a pasikkal?

Alapjában elítélem
azokat a buta tyúkokat, akik pénzéhesek. A kocsira, a pecóra, az
egzisztenciára mennek. Gratulálok nekik, biztos boldog életük lehet…
Nekem mi a fontos? Nem az, hogy mije van, nem az, hogy ki, hanem az, hogy hogyan viszonyul hozzám.
Mazochistának tartom
magam, imádom az erős paprikát, még ha bőgök is tőle.  😀 De szeretek
harcolni a kiszemelt pasiért, kell, hogy kicsit szenvedjek, hogy utána
nagyon jó legyen. Nagyon szeretek beszélni, imádok csókolózni, imádom a
szexet (erre kaptam azt, hogy kielégíthetetlen vagyok, mert 3 pasit
tartok), imádok bújni kis- és nagy- kifliben, imádom a technikát,
fiúkat megszégyenítő módon vagyok képes infókat mondani autókról és a
hozzájuk tartozó mocikról, imádok pecázni (főleg éjszaka), ás szeretek
azzal lenni, akit szeretek. Egyszer szépen megfogalmaztam a
szükségleteimet, kvázi az érintésekből  és a kommunikációból
táplálkozok minden kapcsolatomban.

Szeretném megtalálni magamat másban, és egyre inkább érzem, hogy
felnőttem a feladathoz. Már eljutottam arra a szintre, amire sokan nem
képesek. Ha a kapcsolat valamely területén bármi probléma is adódik,
elmondom, vagy mutatom, és megoldódik. Nem nyelek, mert nincs értelme.
Ha csináljuk, csináljuk rendesen, és ezt az elvet tartom minden
területen.

Válogatós vagyok, imádom a helyes pasikat, és 90 kiló alatt nem férfi
egy férfi… Most is válogathatnék, de mit kezdjek egy olyan emberrel,
aki nem jön be. Teljesen felesleges még próbálkozni is. De, ami késik
nem múlik, most lehet, hogy harcos kedvemben vagyok 🙂

Folytatása következik!